Ne haragudj!
Vannak emberek, akik viszonylag könnyen és gyorsan képesek túllépni a haragjukon, míg mások gyakran bosszankodnak, vagy éppen hosszú évekig dédelgetik kisebb-nagyobb sérelmeiket. Pedig ennél rosszabbat nem is tehetnének magukkal.
A megbocsátás nem csak valami hangzatos keresztény frázis, kutatások bizonyítják, hogy a saját egészségünket óvjuk meg vele. Bizonyára mi is számtalanszor hallottuk, hogy a harag megbetegít, és valóban: szorongáshoz, depresszióhoz, pánikrohamokhoz, alvászavarokhoz, fejfájáshoz és függőségekhez vezethet.
Így hat a harag a szervezetünkre
A harag hatására testünk riadókészültséget fúj, felszaporodnak a stresszhormonok (adrenalin, kortizol stb), fokozódik a szívverésünk, vérnyomásunk, izmaink összehúzódnak. Emellett jelentősen csökken a boldogsághormonnak is nevezett szerotonin termelése.
Emésztésünk, immunrendszerünk, vérckorszintünk és pajzsmirigyműködésünk is csökken.
Ezzel szemben, ha meg tudunk bocsátani és képesek vagyunk elengedni fájdalmunkat, neheztelésünket, felszabadulunk, kevesebb lesz bennünk a stressz és egészségünk is rohamos javulásnak indulhat.
Ne maradjunk áldozatok!
Persze vannak dolgok, amelyeket nagyon nehéz elfogadni, elnézni, elfelejteni; például ha párunk megcsalt és elhagyott bennünket, ha gyermekkorunkban bántalmaztak minket, ha folyamatos agresszióban volt részünk, ha egy baleset vétlen sérültjeivé válunk. Ilyenkor felvesszük az áldozat szerepét, amelyből nagyon nehéz kitörnünk, de nem lehetetlen. Főleg, hogy ezt nem a másik érdekében, hanem éppen a saját érdekünkben kell megtennünk!
A megbántottság, az elárultság, a csalódottság, a szégyen, tehetetlenség érzése csak a mi fizikai és mentális egészségünket pusztítja, megakadályozva, hogy boldog, kiegyensúlyozott életet éljünk. Mivel az elkövetőre ez semmiféle hatással nincs, csak magunknak okozunk további problémákat.
Nagyon fontos, hogy a megbocsátás nem egyenlő a felejtéssel. A „borítsunk fátylat a múltra!” kifejezés ez esetben nem helytálló, hiszen ha súlyos sérelmeket szenvedtünk el, bizonyára sosem fogunk megfeledkezni róluk.
A megbocsátás nem egyenlő a gyengeséggel sem. Csupán azt jelenti, hogy magunkra gondolunk és szeretnénk nyugodtabban élni. A megbocsátáshoz nem feltétlen van szükségünk a másik fél jóváhagyására. Megbocsáthatunk úgy is, hogy a másik fél nem fogadja el a megbocsátásunkat, mert nem látja be tettének súlyát. De ez sem probléma, hiszen a megbocsátással elsősorban saját magunkkal teszünk jót.
A megbocsátás egy folyamat; nem egyik pillanatról a másikra történik, tehát dolgoznunk kell rajta.
Ebben segíthet nekünk a craniosacralis terápia is!