Rólam írták

Lányom, Niki 16 éves gimnazista,13 éves kora óta fáj a feje. Sajnos volt kitől örökölnie, hisz én is, édesanyám is sokat küzdünk a fejfájással. Mivel a kivizsgálások mind eredménytelenül zárultak, az orvosok elintézték annyival, hogy örökletes migrén, nincs rá gyógymód, legfeljebb gyógyszer, és ezzel meg kell tanulni együtt élni.
Ám Niki fejfájásai az utóbbi időben egyre sűrűbbé és erőteljesebbé váltak. Amikor tavaly októberben egy migrénes fejfájás miatt nem tudott elmenni a társaival a rég várt osztálykirándulásra, úgy döntöttünk, hogy nem ülünk tovább ölbe tett kézzel, és megpróbálunk valami megoldást keresni a problémára.
Pétert az interneten találtuk meg. Később kiderült, hogy Niki egyik osztálytársa már járt nála a tanulási nehézségei miatt, és ők nagyon elégedettek voltak a módszerrel.
Az első elbeszélgetésen nyilvánvalóvá vált, hogy Niki nagyon keveset iszik, amire az első kezelés után elkezdett odafigyelni. A harmadik kezelés után az eddig heti 2 alkalommal jelentkező migrén heti 1 alkalomra csökkent, és az intenzitása sem volt már olyan nagy, mint korábban, hogy hányásig fokozódott volna.
A hetedik kezelésre már úgy mentünk, hogy előző kezelés óta nem fájt Niki feje, pedig a két kezelés között rengeteg időjárási front volt, amire ezelőtt garantáltan migrénnel reagált.
A hetedik kezelés után még volt egy nagyon enyhe, alig észrevehető fejfájása. A nyolcadik kezelés után a fejfájások megszűntek, ennek következtében a lányom iskolai teljesítménye is sokat javult. Emellett sokkal nyitottabb, kiegyensúlyozottabb és vidámabb lett.
Mondanom se kell, hogy rendkívül boldogok vagyunk és a lelkesedésünk határtalan. Niki eredményei kapcsán úgy döntöttem, hogy én is kipróbálom ezt a kezelést, hisz bebizonyosodott, hogy az orvosok se tudhatnak előre mindent.

Attila unokám születése óta örökmozgó kisfiú volt, na meg szófogadatlan, önfejű, nehezen kezelhető. Már az óvodában felhívták rá a figyelmet, hogy nézessük meg egy pszichológussal, mert „hiperaktív gyanús”. Sajnos az óvónő véleménye beigazolódott, így nagycsoportos korától Atillát rendszeresen tornára és fejlesztésre vittük, de az iskola első évében sajnos így is rengeteg problémája akadt.
Nem figyelt, óra közben beszélt, rendetlenkedett, vagy csak felállt és futott egy kört a teremben, zavarta a többieket, szóval szokás szerint nem fért a bőrébe. Persze a tanulásban is nagy lemaradásai voltak, csúnyán írt és nem ment az olvasás se, hiába foglalkoztunk vele.
A craniosacralis terápiát én javasoltam a lányomnak, mivel korábban, más okok miatt én is részt vettem néhány kezelésen és nagyon meg voltam elégedve az eredménnyel.
Péterrel elkezdtük a közös munkát, és mind nagyon boldogok voltunk, mert Attila a kezelések hatására nagyon sokat fejlődött!
A 3. kezelés után a tanítónő mosolyogva fogadta a lányomat, azt kérdezte, mit csináltunk az unokámmal, mert „megtáltosodott”.
A további kezelések hatására Attila jóval nyugodtabb lett, képes volt végigülni az órákat a padban, aktívan részt vesz az órai munkában, fegyelmezettebb lett, és az írása, olvasása is szépen javult. Már attól féltünk, hogy évet kell majd ismételnie, de hála a kezeléseknek szerencsére nem így alakult, fel tudott zárkózni mindenben! Unokám idén kezdte el a második osztályt és úgy látjuk, hogy a terápia eredménye tartós, mert eddig még idén se volt rá panasz.

Évek óta időnként visszatérő, igen erős hátfájással küzdöttem, melynek oka valószínűleg az ülő munka volt. Sokféle hagyományos kezelést, gyógytornát, kenőcsöt, masszírozást próbáltam, sok fájdalomcsillapító gyógyszert szedtem, így is nehezen tudtam elviselni a fájdalmakat. 
Már az első kezelés sokat enyhített a fájdalmaimon, a hátfájások kezdtek ritkulni. Többszöri kezelés után ma már szinte teljesen megszűnt a hátfájásom, nem szedek semmilyen fájdalomcsillapítót. „Mellékhatásként” nagyon jól alszom, kevésbé vagyok fáradékony. Köszönöm, Péter!

A 33 éves vagyok, krónikus fejfájással kerestem fel Pétert. A fejfájás évek óta kínzott, noha az orvosok semmi szervi okot nem találtak.
A fájdalomcsillapítók némileg javítottak a helyzetemen, de ilyen fiatalon nem akartam ennyi gyógyszert szedni, így folyamatosan alternatív megoldások után kutattam. Az internetet böngészve találtam Péter honlapjára, és hamarosan be is jelentkeztem hozzá kezelésre.
A fejfájás mellett egyéb tünetek is kínoztak (alacsony vérnyomás, gyakori szédülés, álmosság, koncentrációs zavarok). Kiderült, hogy ezekhez hozzájárult az is, hogy valószínűleg túl kevés folyadékot fogyasztottam eddig.
Ahogy utána számoltam, kiderült, hogy valóban nagyon keveset ittam (napi 1 liter alatt), mert szinte soha nem éreztem szomjúságot.
Már az első kezelés után sokkal energikusabbnak éreztem magam és a fejfájás intenzitása, illetve gyakorisága is csökkent. A harmadik kezelés (és 3 hét „megfelelő mennyiségű ivás”) után meglepve tapasztaltam, hogy a fejfájás szinte teljesen elmúlt. Az ötödik kezelés után olyan jól éreztem magam, mint még soha eddig. Azóta is jól érzem magam, a fejfájásom teljesen megszűnt és vele együtt a többi tünetem is. Köszönöm.

Kamasz korom óta szenvedek extrém erős menstruációs görcsöktől. Ezeket ráadásul migrén is kíséri, amiktől néha napokig ki se tudok mozdulni otthonról. A számtalan nőgyógyászati kivizsgálás rendre negatív eredménnyel zárult, „adottság, amit el kell viselni”, mondták az orvosok. Na persze ők könnyen mondták! Millió helyen kerestem már a megoldást, fel se tudom sorolni hány módszert próbáltam ki, de sajnos mindet eredménytelenül. Maradtak a gyógyszerek. Azonban görcsoldók nem igazán csillapítják a fájdalmat, ráadásul a legtöbb hányingert is okoz, ami a migrén mellé igazán nem hiányzott.
A craniosacralis terápiáról egy tv műsorban hallottam először, Pétert pedig az interneten találtam meg. Őszintén szólva az első három kezelés után nem éreztem változást, közben volt egy menstruációm és a kellemetlen kísérő tünetek nem változtak. Ekkor erősen gondolkodtam rajta, hogy abbahagyom az egészet és a cranisacralis terápiát is elkönyvelem a többi hangzatos, ám hatástalan alternatív módszer mellé, de anyukám biztatására adtam még egy utolsó esélyt a dolognak és folytattam. A második menstruációm csodák csodájára már sokkal enyhébb tünetekkel járt. Az én szervezetemnek összesen hét kezelésre volt szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon ettől a kamaszkorom óta kínzó problémától. Azóta a menstruációim egész jól elviselhetőek, és egyszer sem jelentkezett melléjük fejfájás.
Köszönöm Péternek, hogy megtapasztalhattam, milyen természetesen, fájdalmak nélkül megélni a nő lét nehéz napjait.

21 éves egyetemista lány vagyok. A panaszaim az érettségire való felkészüléskor kezdődtek, erős migrénes fejfájásokkal. Sajnos kislánykorom óta nagyon izgulós alkat vagyok, tele megfelelési kényszerrel, és önmagam iránti maximalizmussal. Ahogy elkezdtem az egyetemet, a fejfájások már az első vizsgaidőszaknál újra jelentkeztek, ráadásul társult hozzájuk egy folyamatos feszültség, levertség és energiahiány. Tökéletes teljesítményt nyújtani, miközben hasogat az ember feje és állandóan aludna, sajnos lehetetlen. Nagyon kevés folyadékot fogyasztottam, egyszerűen eszembe se jutott, hogy innom kell.
A craniosacralis terápiáról a neten olvastam. Miután számtalan orvosnál és természetgyógyásznál jártam, úgy voltam vele, hogy túl sok vesztenivalóm nincs.
Ekkor kerestem fel Pétert. A közvetlen, barátságos légkör és fogadtatás nagyon optimistává tett, úgy éreztem, jó helyre kerültem.
Az első kezelés után egy-két napig a szokásoshoz képest is fáradtabbnak éreztem magamat, de aztán a korábbi általános fáradtság is nagy mértékben csökkent. Emellett elkezdtem többet inni. A harmadik kezelés után, amikor már a napi folyadékbevitelem is közelített a normálishoz, a fejfájások intenzitása csökkent, a gyakoriságuk azonban egyelőre nem.
A negyedik kezelés után végre a fejfájások gyakorisága is csökkenni kezdett. A hetedik kezelés után a fejfájások elmúltak.
A közérzetem nagyságrendekkel javult, nyugodtabbá és energikusabbá váltam, ezáltal a hatékonyabb tanulás mellett sokkal több időm marad arra, hogy a barátaimmal legyek és olyan dolgokkal foglalkozzak, amelyek feltöltenek és örömet okoznak nekem. Hálás köszönet érte Péternek!

Szandra lányom 5 éves. Gyakori dührohamai voltak, amelyektől már két éve szenvedett. Ő is, mi is. Minden előzetes jel nélkül naponta többször is földhöz vágta magát, a falat és az ajtót rugdosta, társaival és velünk is agresszív volt.
Éjszakánként a fogait csikorgatta, napközben 1-2 percen túl képtelen volt egyvalamire koncentrálni.
Makacssága nem ismert határt, a mi és a nevelői kéréseit csak akkor vette figyelembe, ha az megegyezett az ő elképzeléseivel.
3 éves testvérével sem jött ki, vagy piszkálta, bántotta, vagy tudomást se vett róla. Rendezett családi körülmények között élünk, nem érte semmi olyan trauma, ami oka lehetett volna ennek a viselkedésnek.
A kezelésre csak úgy tudtuk elvinni Szandrát - egy órás hiszti után-, hogy beígértünk neki egy - a reklámokból kiszemelt- játékot.
Amíg az első kezelést megelőzően mindent átbeszéltünk, folyamatosan puffogott, elutasító volt.
Az ágyra is csak úgy volt hajlandó felmászni, hogy apa és anya is odaült mellé és fogtuk a kezét. A kezelés kezdetekor a morgolódás azonnal megszűnt, Szandra mosolyogni kezdett és nagyon gyorsan elaludt. Legnagyobb döbbenetünkre végigaludta az egész kezelést.
A kezelés végén folyamatosan bújt hozzám, amire örömömben könnyezni kezdtem, hisz a gyengéd fizikai kontaktust önszántából már nagyon régen nem kezdeményezte, viszonozta (sőt kifejezetten kitért előle).
A második kezelés után pár nappal az óvodában jelezték, hogy beszélni szeretnének velem. Automatikusan görcsbe rándult a gyomrom, de legnagyobb megdöbbenésére az óvónők dicsérni kezdték Szandrát, és arról faggatták, milyen módszerrel sikerült szinte az egyik pillanatról a másikra ilyen mértékű változást elérnünk a viselkedésében. Az ötödik kezelés után a dührohamok teljesen megszűntek, ovistársai egyre szívesebben kezdeményeztek játékot Szandrával. További meglepetésünkre itthon az öccsével is barátságossá vált, akár egy órán keresztül is gyönyörűen eljátszott vele. A dührohamokkal együtt szűnt meg a fogcsikorgatás is, ma már csak emlék... Szandra megszerette a rajzolást is, holott egy ilyen elmélyülést igénylő tevékenység korábban elképzelhetetlen lett volna tőle. Ma már egyre szebben, a korához képest kifejezetten ügyesen rajzol. Könnyedén koncentrál a játékokra és bármire, amire szükséges. A harmónia mind Szandra lelkében, mind a családban helyreállt. Hálásan köszönjük!

A kezelés olyan volt mintha gumimatracon lebegnék a medencében és málnaszörpöt iszogatnék.

Kislányom, Liza 5,5 éves, másfél évvel ezelőtt kezdett el dadogni. Akkor váltunk el az édesapjával és akkoriban kezdte el az új óvodát is. Mivel tudtuk, hogy érzelmileg ez egy igen megterhelő időszak lehet számára rendszeresen jártunk vele pszichológushoz, illetve a beszédhiba miatt logopédushoz is, de sajnos semmi jelentős változás nem történt. A dadogás mellett Liza zárkózottá is vált, nem szívesen beszélt senkivel, jól láthatóan zavarta a dadogás. Feszült lett, társaival agresszív, gyakran törtek ki rajta dührohamok, alig ismertünk rá. Mindemellett éjszakánként a fogát is csikorgatta.
Végső elkeseredésemben kerestem fel vele Pétert.
Liza az első kezelésen csak úgy volt hajlandó felfeküdni a kezelőágyra, hogy én is odaültem mellé, és közben könyvből meséltem neki. A második kezelés után Liza néha már nem dadogva kezdte a mondatokat. A harmadik kezelés után otthon
naponta kérdezgette mikor jöhet már megint a "Peti bácsihoz".
A negyedik kezelés után már az óvónők is örömmel újságolták, hogy Liza nyitottabb lett, többet játszik a társaival és kevesebbet dühöng, sokkal felszabadultabb és jóval kevesebbet dadog. Én magam is boldogan tapasztaltam, hogy Liza jelentősen kevesebbet dadog, és mivel a dadogás miatti szorongás is múlóban volt, Liza zárkózottsága is oldódni kezdett, többet és felszabadultabban beszélt. Elmúltak nála a dührohamok is, mindemellett a rajzkészsége és a mozgása is rohamos fejlődésnek indult. Nem utolsó sorban megszűntek az éjszakai fogcsikorgatások is.
Hihetetlennek tűnik, de hat kezelés után a másfél éve tartó dadogás teljesen megszűnt! Lizát mintha kicserélték volna, újra vidám, kiegyensúlyozott, csacsogós kislány. Én pedig egy végtelenül hálás, boldog anyuka vagyok. Köszönöm!

Két éven keresztül egyre erősödő vállfájással kínlódtam. A jobb karomat alig tudtam használni. 2012 decemberében már naponta kellett fájdalomcsillapítót bevennem, pedig amennyire lehetett tűrtem, mivel nagyon ritkán szedek gyógyszert. Az éjszakáim is úgy teltek, hogy lefekvéskor be kellett „igazítanom” a karomat, hogy ne fájjon. Ismerősöm ajánlotta a terápiát és Pétert. Bár az ilyen jellegű orvoslásban nem hittem, de a fájdalom arra késztetett, hogy ki kell próbálnom: veszíteni valóm nincs. Szkeptikusan kezdtem a kezelésekre járni. A javasolt 7 naponta történő kezelést egymás után 10 alkalommal vettem igénybe. Kb. a 3. után éreztem az enyhe javulást, de a teljes közérzetem is egyre jobb lett. Eljutottam oda, hogy alig vártam, hogy mehessek.
Az eredmény: 2013 februárja óta nem szedek fájdalomcsillapítót, illetve semmilyen gyógyszert. Idén nyáron boldogan nyújtóztam a meggyfánk magas ágai felé, és szedtem a meggyet. Jól alszom, mindegy, milyen „pózban” fekszem.
Azóta is voltam kezelésen, mert hiányzott az ellazulás, a feltöltődés, a „varázslat”. És továbbra is fogok járni Péterhez, még ha nem is lesz probléma az egészségemmel, mert újjászületek. 
Egy nagyon fontos tanácsom van azok számára, akik egészségügyi problémáik miatt fordulnak ehhez a gyógymódhoz: kitartás! A betegségek általában nem hirtelen törnek ránk, biztos, hogy eltelik rövidebb-hosszabb idő, mire rátalálunk a helyes gyógymódra. Éppen ezért ne várjuk azt a lehetetlen csodát, hogy a bajunk egyik pillanatról a másikra elmúlik. A gyógyuláshoz, a regenerálódáshoz türelem és kitartás kell!
De nem utolsó sorban egy olyan ember, mint Péter!