Bejelentkezés
+36.20.443.8822
Cím
1126 Budapest,
Brassai Sámuel u. 4.
Az
egészséges
élet öröme.
Menü

Tükröm, tükröm! - Élet a nárcisztikus szülők árnyékában

2019.01.09
Sokat szorong? Képtelen nemet mondani? Kevés az önbizalma? A nárcisztikus szülők különösen mély lelki sebeket képesek okozni gyermekeiknek. Innen ismerheti fel, hogy Önt is ilyen szülő nevelte fel!

A nárcisztikus jelzővel a köznyelv a beképzelt, hiú, arrogáns és kérkedő embereket illeti. Pedig valójában ez a személyiségzavar nem feltétlenül jár együtt a nagyzolással, a nárcisztikus lehet introvertált, visszafogott személyiség is, ám, ha egy gyermeknek ilyen apa vagy anya árnyékában kell felnőni, az nagyon kártékony hatással lehet egész életére.

Egyben ugyanis megegyeznek a nárcisztikusok: mindannyian saját magukkal vannak elfoglalva, és gyermekeiket is csupán önmaguk kiterjesztésének látják, így a szülőként komoly érzelmi, lelki és néha fizikai bántalmazásban részesíthetik gyermekeiket. 

 

A nárcisztikus szülő két álarcot is visel: az egyiket a külvilág, a másikat családja számára. És míg a külvilág felé általában elbűvölő és barátságos, addig otthon egészen más oldalát mutatja.

A vonzó felszín alatt sötét titkok rejtőznek: a külső szemlélő számára ideálisnak tűnő szülő-gyerek kapcsolat valójában állandó versengés, melyben a nárcisztikus szülő minden szava és tette azt jelzi: „jó vagy, de nálam jobb soha nem lehetsz!”

Egy nárcisztikus szülői kapcsolatban a gyermeket ritkán szeretik csak önmagáért. Így a gyermek már korán megtanulhatja, hogy minden szeretet feltételhez kötött. Ha jól teljesít, kiérdemeli a szülői szeretetet.

A narcisztikus szülők nem támogatják gyermekük önálló törekvéseit, függetlenedését, sőt ezt fenyegetésként élik meg; a gyerekek szerepe mindössze arra korlátozódik, hogy asszisztáljanak saját önző játszmáikhoz, egójuk etetéséhez és egyéni szükségleteik kielégítéséhez.

 

Ráadásul a nárcisztikus szülők semmiféle önkritikával nem bírnak, és nem vállalják a felelősséget tetteikért. Azért meg különösen nem, hogy a viselkedésük negatív hatással van a gyermekeire. 

Egy narcisztikus ember nem hibázhat, így mindig valaki mást hibáztat a problémáiért.

Így gyerekeik alaposan megtanulhatják, hogy elsősorban magukat kell okolni mindenért.

 

Gyermekeik így mindig résen vannak és megpróbálnak idomulni szüleik hangulataihoz, elvárásaihoz és a kedvükben járni. Eleinte azért, hogy elnyerjék szeretetüket és elfogadásukat, később már csak a látszólagos béke és nyugalom érdekében.

Óvatosnak kell lenniük, hisz sose tudhatják, mivel dühíthetik fel szüleiket. Egyet korán megtanulnak: ellent mondani nekik vagy kritikával illetni őket sosem tanácsos!

Ez a szülőtípus sosem veszi figyelembe vagy fogadja el gyermekei érzéseit. Csak az lehet releváns, amit ő érez.

Ezekben a családokban nincs se együttműködés, se kompromisszum. A valódi érzéseit senki sem mutathatja ki, ellenben a nárcisztikus bárkin kitöltheti haragját vagy frusztrációját.

Döntéshelyzetben mindig a nárcisztikusé az utolsó szó, aki képtelen arra, hogy a saját önző szempontjai mellett másét is figyelembe vegye. Ugyanakkor kellően manipulatív ahhoz, hogy elhitesse a gyerekeivel, ő csak jót akar.

Sok nárcisztikus szülő fenyegetésként éli meg gyermeke tehetségét vagy sikereit is, hiszen saját önbecsülése számára jelent kihívást. Ezt állandó kritizálással, becsmérléssel, elégedetlenkedéssel ellensúlyozza.

 

Nem csoda, hogy a nárcisztikus szülők gyermekei aggódó, szorongó felnőttekké válnak, tele megfelelési kényszerrel, és minimális önbecsüléssel. Ráadásul későbbi kapcsolataikba is jó eséllyel vonzanak be hasonló mentalitású partnereket.

 

A nárcisztikus szülő gyermekeire hosszú önismereti munka vár, melyhez mindenképp érdemes megfelelő szakember segítségét igénybe venni. Az elveszett önbizalom helyreállításában, a szorongás csökkentésében hasznos kiegészítő terápia lehet a craniosacralis terápia is.