Kinek az életét élem? - A pajzsmirigy alulműködés lelki háttere
A pajzsmirigy alulműködés (hipotireózis) a leggyakoribb pajzsmirigy-rendellenesség, amely elsősorban a nőket érinti.
Lényege, hogy a pajzsmirigy lassan vagy nem megfelelően működik, melynek következtében a szükségesnél kevesebb pajzsmirigyhormont állít elő.
A pajzsmirigyhormonok jelentős hatást fejtenek ki az egész szervezetünkre, így hiányuk testünk valamennyi funkciójára kihat, igen változatos tüneteket produkálva.
A tünetek mögött azonban mindig tetten érhető lelkünk üzenete is, így fontos, hogy megértsük, és eszerint kezeljük őket, mert csak vezethet el minket a valódi gyógyuláshoz.
Nézzük a pajzsmirigy alulműködés klasszikus tüneteit!
- - lelassult anyagcsere, hízás, székrekedés
- - gyengeség és fáradékonyság, állandó fáradtságérzet
- - rossz közérzet, idegesség, ingerlékenység
- - lehangoltság, depresszió
- - gyenge minőségű haj és körmök, hajhullás
- - száraz bőr, bőrbetegségek
- - fázós kéz és láb
- - hideg végtagok, fázékonyság
- - romló memória
- - csökkenő libidó
- - női ciklussal és teherbeeséssel kapcsolatos problémák
Mi hiányzik az életünkből?
A fenti tünetek mind arra utalnak, hogy hiányzik életünkből a vitalitás, az életöröm. Bár nincs hozzá kedvünk, tesszük a dolgunkat, elvégezzük a kötelességeinket- sőt, gyakran másokét is felvállaljuk - de mindezt fásult közönnyel, minden öröm, lelkesedés, cél és hajtóerő nélkül.
Beletörődünk, hogy nekünk ennyi jutott, alárendeljük magunkat másoknak, lemondva önmagunkról és a saját életünkről. Így nem csoda, ha áldozatnak érezzük magunkat.
A felhalmozódott keserűség, frusztráció, elfojtott harag, és a megoldatlan lelki problémák mind-mind felborítják a pajzsmirigy normális működését, a depresszív hangulat pedig csak ront a helyzeten.
Út a gyógyuláshoz
Ha szeretnénk megérteni a betegségünk valódi okát, érdemes feltennünk a kérdést: Miért nem állunk ki önmagunkért? Hol vesztettük el az önbizalmunkat? Miért hisszük azt, hogy mi nem érdemlünk ennél jobb életet? Miért nem tudunk már örülni az életnek? Milyen célokat tudnánk magunk elé állítani?
Azt is érdemes megvizsgálnunk, hogy kire haragszunk valójában (önmagunk helyett)?
Persze ahány ember, annyi történet, melyek visszanyúlhatnak gyermekkorunkig, vagy akár a születés előtti időkig (pl magzati vagy csecsemőkori, illetve születési trauma, gyerekkori bántalmazás, tragikus veszteségek stb.).
Ennek feltárásban sokféle módszer áll rendelkezésünkre, mely elvezethet minket a végső gyógyulásig-ilyen a craniosacralis terápia is.
Ennél a módszernél a terapeuta gyengéd, de határozott érintésekkel térképezi fel a craniosacralis rendszer működését, és ugyanilyen finom mozdulatokkal oldja a rendszerben jelenlévő blokkokat, korrigálja a kóros koponyacsonti mozgásokat. Eközben agyunk is megkeresi azt a „gócot”, ahonnan problémáink fakadnak, s szervezetünk elkezdi regenerálni önmagát.
