"Az élet ott kezdődik, ahol a komfortzónánk véget ér..."

Számunkra (vagyis a tudatalattink számára) biztonságosnak tűnő, kényelmes, jól bevált életünk, kapcsolataink, munkahelyünk, gondolkodásmódunk, szokásaink, viselkedésünk, reakcióink stb. Vagyis azok a dolgok, amelyek rutinszerűségüknél fogva jól ismertek és könnyen elfogadhatóak, épp ezért nem okoznak stresszt számunkra. 

Ám tudatos énünknek lételeme a fejlődés, épp ezért szüksége lenne változtatásra, hogy előre léphessünk és többet elérhessünk, mint eddig.
Ez pedig az ismeretlenbe való kilépéssel bizonytalanságával, kellemetlenségével és persze kockázattal jár, ami ellen a tudatalattink ösztönösen tiltakozik. 

Teljesen természetes, hogy az ember a kisebb ellenállás felé törekszik és a stresszmentes, biztonságot nyújtó, kényelmes megoldást választja. Ám ez egyúttal az is jelenti, hogy örökre beleragadunk a kényelmi zónánkba és lemondunk egy gazdagabb, ígéretesebb jövőről.

Ha fejlődni és tanulni akarunk, ha többet szeretnénk elérni az életben, ha új élményekre vágyunk, ha szeretnénk teljesíteni kitűzött céljainkat és megvalósítani álmainkat, akkor bizony ki kell lépnünk a kényelmi zónánkból és elindulni az ismeretlen fele. 
Az új helyzet csak eleinte kelt bennünk feszültséget, idővel ez is megszokható és a komfort részévé válik, ugyanis a komfort zóna határait képesek vagyunk tágítani. 

Gyakran előfordul, hogy a komfortzónánkban való bentragadás már kényelmetlen, sőt teljesen kilátástalan számunkra. Új célokra, sikerekre, élményekre, kapcsolatra vágyunk, mégsem tesszük meg a szükséges lépéseket, inkább sajnáljuk magunkat, másokat hibáztatunk, panaszkodunk. 

Ilyenkor elménk ösztönösen akar bent tartani a megszokott, biztonságot nyújtó keretek között.
A tudatalattink ugyanis nem veszi figyelembe, hogy mit nyerhetünk a kockáztatással, erre csak a tudatunk képes. 

Ezért fontos, hogy tisztában legyünk a komfortzónánk létével és ismerjük működést, hogy könnyebb legyen legyőzni félelmeinket.
Ilyenkor tegyük fel magunkban a kérdést: 
Mi a fontosabb számunkra? A biztonságos rossz vagy a bizonytalansággal járó jó? El tudjuk-e fogadni az átmeneti kellemetlen érzéseket, amiket tapasztalhatunk, kilépve az ismeretlenbe? Vagy inkább kesergünk tovább az elszalasztott lehetőségek miatt?

A craniosacralis terápia -oldva természetes félelmeinket- egy ilyen döntéshelyzetben is segíthet.

KOMFORTZÓNA TÁGÍTÓ GYAKORLATOK

Ahhoz, hogy megtapasztald, milyen az, amikor kilépsz a komfortzónádból, nem kell máris felmondanod a munkahelyeden, beadnod a válópert, vagy nekivágnod a Caminonak, kezdetként megpróbálkozhatsz kisebb, veszélytelen gyakorlatokkal is.

- Válassz más útvonalat (ha pl hazafelé tartasz a munkából), fedezz fel új helyeket a környékeden! 
- Csinálj valamit egyedül, amit eddig csak társaságban szoktál (menj el moziba, ülj be egy étterembe)!
- Kóstolj meg új ételeket, vegyél fel egészen más stílusú ruhákat, amiket eddig sose mertél!
- Próbálj ki olyan tevékenységeket, amiket eddig sose próbáltál, de titkon mindig is vágytál rá.
- Ismerj meg új embereket, keresd idegenek társaságát!
- Utazz el valahová, ahol még sosem jártál, az se baj, ha egyedül!
- Csinálj "őrült" dolgokat!
- Kezdj el valami újat tanulni!

+ Tipp: Próbáld ki a craniosacralis terápiát! :)