Így hat a párkapcsolatunkra, ha elfojtjuk az érzéseinket

Érzelmeink minden pillanatban elválaszthatatlan társaink, nincs rá lehetőség, hogy kirekesszük őket. Mégis sokszor nem akarunk tudomást venni róluk, nem engedjük meg magunknak, hogy átéljük, érezzük őket.

Pedig a lélektani kutatások már rég kimutatták, hogy az elfojtott érzések veszélyesek és hosszú távon meg is betegíthetnek minket.

Az érzelmeink elfojtása ugyanis kemény munkát és rengeteg energiát igényel, miközben egyre feszültebbek és izgatottabbak vagyunk. Ez különösen igaz a szoros, közeli kapcsolatokban, amikor az érzelmeket kiváltó személy a közelünkben van.

Az érzelmek nem maradnak a testünk határain belül, így amikor megpróbáljuk leállítani őket, azzal a másikban csak feszültséget keltünk.

Arcunk ugyanis gyorsabban dekódolja az érzéseket, mint agyunknak az a gondolkodásért felelős része, amelyik leállíthatja őket.

Így amikor a „Mi a baj?” kérdésre elhangzik a klasszikus „Semmi!” válasz, párunk pontosan tudhatja, hogy de igenis van. Sőt, párunk ilyenkor azt is érzékeli, hogy kirekesztjük őt. Mivel más az, amit mondunk és mást lát rajtunk, feszültté és bizonytalanná válik, ez pedig máris teret ad egy elrontott estének.

Az érzelmek gyorsak. Körülbelül 100 ezredmásodpercre van szükségünk ahhoz, hogy agyunk érzelmileg reagáljon, ugyanakkor kb 600 ezredmásodperc kell a gondolkodó agynak, hogy feldolgozza ezt a reakciót. Vagyis, mire úgy döntünk, hogy jobb, ha nem mutatjuk ki dühünket, csalódásunkat vagy szomorúságunkat, arcunk azt már 500 ezredmásodpercig demonstrálta.

Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag lehetetlen, hogy érzelmeinket letagadjuk mások jelenlétében, mivel az érzelmi jelet ilyenkor már elküldtük. Ez olyan, mintha elküldenénk egy e-mailt anélkül, hogy kétszer is ellenőriznénk a szöveget és a címzettet. Amikor megtagadjuk az üzenetet az nagyon zavaró lehet a másik fél számára és megkérdőjelezi a belénk vetett bizalmát.

A kutatások szerint azok az emberek, akik rendszeresen megtagadják/elfojtják az érzelmeiket valószínűleg több problémával küszködnek a személyes kapcsolataikban. Nincsenek tudatában a mások felé küldött jeleknek, jobban elszigetelik magukat és magányosabbá válhatnak.

Ha úgy döntünk, hogy eltemetjük az érzéseinket, figyelmen kívül hagyjuk őket, vagy úgy teszünk, mintha nem történtek volna meg, vagy egyszerűen csak nem akarunk velük foglalkozni, az egészen biztosan stresszhez vezet.

Akár haragot, akár szomorúságot vagy frusztrációt tapasztalunk, az érzelmek félretétele ténylegesen fizikai stresszhez vezet a testünkben. A kutatások szerint ilyenkor emelkedik szervezetünkben a kortizolszint (ez a stressz hatására felszabaduló hormon), mely gyengíti immunrendszerünket és pszichésen is megterhel minket.

Ha egészséges, őszínte kapcsolatot szeretnénk, legyünk őszinték magunkhoz és párunkhoz is, és nevezzük meg az érzéseinket. Mondjuk el, ha szégyelljük magunkat, ha szomorúak vagyunk, ha meglepődtünk vagy félünk. Ezáltal újra magunkhoz vehetjük az irányítást, és lehetőséget adunk partnerünknek, hogy reagáljon ezekre az érzésekre, és megértsen minket.