Küzdelem a levegőért II.

Az asztma ijesztő betegség. A levegőért való küzdelem rendkívül sebezhetővé és kiszolgáltatottá teszi az érintetteket, tudatosítva bennük, hogy mennyire függenek a friss levegőtől.

Ez a krónikus gyulladásos tüdőbetegség beszűkíti a légutakat, és jelentősen csökkenti a tüdőbe jutó oxigén mennyiségét, miközben visszatartja a szén-dioxidot. A nehezített kilégzés, zilálás, légszomj, fulladásérzet fájdalmat és elviselhetetlen szorítást okozhat a mellkasban.

Nem mindig jellemző, de szintén az asztmával járhat a görcsös, rohamokban jelentkező köhögés is, főleg, amelyik többnyire aktív mozgás után jelentkezik.

Mivel a tüdő és a légzőszervek izmai a rohamok között is krónikus gyulladásban maradnak, a levegőben található irritáló tényezőkre (poratkák, gombaspórák, füst, pollenek stb.) fokozott érzékenységgel reagálnak.

Szintén a gyulladás következtében a légutak és nyálkahártyák megduzzadnak és hajlamosak a fokozott nyákképződésre is, amely tovább szűkíti a légutakat. A kellemetlen tünetek gyakran fekvő helyzetben és az éjszaka folyamán felerősödnek.

Az asztma esetében a hagyományos kezelés a tünetek elfojtására koncentrál; inhalálással, hörgőtágítókkal és szteroidokkal, melyek nem gyógyítják meg az asztmát, legfeljebb átmenetileg tünetmentessé teszik, ugyanakkor a gyógyszerek mellékhatásaitól sokan szenvednek.

A craniosacralis terápia ezzel szemben a kiváltó okokat próbálja meg felkutatni, és szép eredményeket ér el az asztmás betegek körében.

Az alapprobléma általában egy kóros feszültség, mely a kötőszöveti rendszer egyes területein, különösen a medencében és a hasban, valamint a mellkasban áll fenn. Ez a feszültség megzavarja a légzőrendszer idegeit, ami működési rendellenességekhez vezet és a mellkasi szorítás, a légutak szűkületének és az asztmás rohamoknak a tipikus tüneteit okozza. 

 Ez a feszültség számos különböző oknak tulajdonítható, legyen az fizikai, például születéskori trauma, baleset vagy betegség, esetleg lelki problémák. A craniosacralis terápia célja ezeknek a feszültségeknek a megkönnyítése, a test egyensúlyának visszaszorítása, az idegek megnyugtatása és természetes gyógyulási folyamat biztosítása.