Segítség, pánikolok!
„A tagadással állítasz. Aminek ellenállsz, az hat rád.”
A pánikrohamban az az egyik legijesztőbb, hogy a legváratlanabb időben és helyen törhet ránk. Íme, néhány tipp, hogyan legyünk úrra rajta.
Fogadjuk el!
Az egyik legjobb tanács, amit érdemes megfogadnunk a pánikroham közepén, hogy ne küzdünk ellene. Az ellenállás és harc ugyanis csak felerősíti a tüneteket. Bár az elfogadás egy ilyen ijesztő dologgal kapcsolatban irracionálisan hangzik, mégis ez a kulcsszó. Fogadjuk el testünk reakcióját, tüneteit felfokozott izgalmi állapot nélkül. Ha tehetjük, keressünk egy nyugodt helyet, feküdjünk le a padlóra, vagy üljünk le a földre, hátunkat a falhoz támasztva és csak figyeljünk. Hagyjuk, hogy a pánik kiteljesedjen, elárasszon minket és hagyjuk azt is, hogy lecsendesedjen.
Emlékeztessük magunkat, hogy ez a pánikroham is el fog múlni, mint minden más, kellemes vagy kellemetlen élmény, hiszen semmi sem tart örökké.
Mivel a pánikot a testünket elárasztó adrenalin okozza, meg kell várnunk, amíg ez a hormon kiürül szervezetünkből, és ez izgalmi reakciók nélkül sokkal előbb megtörténik. Ilyenkor az adrenalin 3-5 perc alatt lebomlik és felszívódik.
Lélegezzünk!
Különböző légzőgyakorlatokkal hatékonyan kezelhetjük a stresszt és helyre állíthatjuk a vérkeringést, a pulzust, szívritmust, a megfelelő légzésszámot, hogy szervezetünk megnyugodjon és megszabaduljunk a pánikroham fizikai tüneteitől.
Számtalan légzőgyakorlat létezik, és mindenkinek más válik be; de az egyik legegyszerűbb, amikor a levegőt benntartjuk, és lassabban fújjuk ki, mint ahogy belélegeztünk.
Vagyis elszámolunk, mondjuk négyig, miközben belélegezzük a levegőt, szintén négyig, amíg bent tartjuk és hatig, amíg kifújjuk. A kilégzés lassabb legyen a belégzésénél. Megpróbálhatunk hasi légzést is végezni, ezt a hasunkra tett kézzel ellenőrizhetjük. A légzésre való koncentrálás az élettani hatása mellett figyelmünket is eltereli a pánikrohamot tápláló gondolatokról.
Nevezzük meg!
Egy másik igazán hatékony technika, hogy megnevezzük a pánikrohamot kísérő érzéseket és gondolatokat.
A pánikroham közepén összpontosítunk minden olyan érzésre vagy gondolatra, ami felmerül bennünk, és hangosan vagy magunkban mondjuk ki őket. Az is hatásos lehet, ha feljegyezzük őket.
Például:
„Feszültséget érzek a mellkasomban.”
„Érzem, milyen őrülten zakatol a szívem.”
„A szám száraz, a fejem fáj, és kissé szédülök.”
„Úgy érzem, hogy le fogok zuhanni egy szikláról.”
„Úgy érzem, senki sem fog szeretni.”
„Csomó van a gyomromban.”
„Félek, hogy meg fogok halni.”
„Vesztesnek érzem magamat.”
„ Üresnek, értéktelennek és feleslegesnek érzem magamat.”
Közben emlékeztessük magunkat rá, hogy ez a borzalmas időszak is rövidesen el fog múlni, éppúgy, ahogy minden más érzés az életünkben.
Ezek az egyszerű technikák jól működhetnek, csak be kell vezetni őket a gyakorlatba.
Értsük meg!
A pánikroham is olyan, akár egy rejtvény: meg lehet és meg is kell fejteni, hogy honnan jön, miért jön, és mit üzen számunkra.
Egy ideje felismerést nyert, hogy testünk nem csak a fizikai sérülések lenyomatait őrzi meg, hanem az érzelmi traumákat, megrázkódtatásokat is elraktározza.
Egy baleset vagy mentális trauma esetén, amikor nincs módunk a velük járó intenzív érzések kifejezésére, akkor azok traumatikus emlékként bevésődnek sejtjeink, szerveink memóriájába.
Ezek a szöveti szinten elraktározott „energiaciszták”aztán az adott szervben, vagy testünk egyéb pontjain feszültségeket, működési rendellenességeket, betegségeket válthatnak ki.
A craniosacralis terápia alapját képező Somato Emotional Release (SER) finom érintésekkel képes ezeket az elraktározott lelki-érzelmi-pszichikai blokkokat felkutatni és felszabadítani.