Stresszben élni – Amikor bekebelez a munka

Ezek egyik legtipikusabbika a munkahely. A probléma pedig az élettani szövődmények mellett a visszahatás: a munkahelyi stressz lehetetlenné teszi a hatékony munkavégzést.

Ha egy nem csekély módon konsternáló kifejezéssel szeretnénk élni, akkor elmondhatjuk, a stressz egy kicsit olyan, mint a sugárfertőzés. Igazi láthatatlan gyilkos. Úgy emészti fel az embert a lelki és idegi nyomásgyakorláson keresztül, hogy többnyire önmagunkban keressük a hibát, míg bombáz bennünket, úgy gondoljuk, hogy mi vagyunk túl érzékenyek, mi reagálunk ingerülten minden egyes  probléma felmerültekor, s akkor döbbenünk rá, hogy baj van, amikor már jóval nagyobb a stressz annál, mintsem hogy azt egyszerű hozzáállásbeli döntésekkel csak úgy ignorálni lehetne.

Az már más kérdés, hogy miből fakad. A legtöbben mi magunk generáljuk a stresszt. Ez nem azt jelenti, hogy pusztán ezen tény felismerésével máris eldobhatjuk az egészet, vagy hogy egyetlen mozdulattal kiüríthetjük megterhelt idegrendszerünket, akár egy szemeteskosarat.

A felismerés az első lépés, utána azonban dolgozni kell az információval. És oszlassunk el máris egy közép-európai tévhitet: nem a gyengeség, vagy mondjuk a sznobizmus jele, ha valaki pszichológus és természetgyógyász segítségét kéri.

Mások valóban olyan környezetben kénytelenek végezni a munkájukat, hogy közben igazi szőnyegbombázást végez körülöttük a stressz. A pénzügyi szektorban, vagy épp az egészségügyben dolgozók (a sort reggelig folytathatnánk) már hivatásuk megválasztásakor abban a tudatban kezdenek működni, hogy tisztában vannak vele, mire számíthatnak. Ennek ellenére a legnyugodtabb munkakört is stresszessé teheti az irreális, vezetőségi elvárás. Itt nem mi vagyunk a hibásak. Ezt fel kell tudni ismerni.